8. GYERE KI TE GYÖNGYVIRÁG

Gyere ki te gyöngyvirág,

Mert feljött a holdvilág!

Jaj, kimegyek, s ott lakom,

Csak a lajbim gombolom, jaj!

Sza te kicsi kocsidat

Más üli meg, szje nem én, jaj!

Szad had ülje, szje nem én,

Majd eszedbe jutok én, jaj!

Sza te kicsi kapudat

Más nyiszja ki,

szje nem én, jaj!

Szad nyiszja, szje nem én,

Majd eszedbe jutok én, jaj!

* * *

9. TEGNAP A GYIMESBEN JÁRTAM

Tegnap a gyimesben jártam,

Bolondgombát vacsoráztam.

Úgy megbolondultam tőle,

Elszerettem, aki főzte.

Elszerettem, el is vettem.

Jaj, de jó életet éltem.

Sokszor mondtam én azóta,

Nem is volt az bolondgomba.

Fejik a felete kecskét,

Verik a barna menyecskét.

Sokat üssék az oldalát,

Ne szeresse a más urát.

Asszon, asszon ki a házból,

Most jövök a korcsomából!

A tálason, ami edény,

Mind a fejedre teszem én.

Ember, ember ki a házból,

Most jövök a fonóházból.

Guzsaly talpa a fejemben,

Orsó hegye a szemedben.

* * *

10. ÖRDÖG BÚJT AZ URAMNAK A BOCSKORÁBA

Ördög bújt az uramnak a bocskorába,

Három hete, hogy iszik a bodegába!

Haza-haza jövöget,

Engem jól megvereget, komámasszony!

Komámasszony meg ne mondja az uramnak,

Eladtam a kakasomat a zsidónak.

Ha az uram megtudja,

A kontyomat lerúgja, komámasszony!

Komámasszony menjünk ki a hegytetőre,

Üljünk fel a boroshordó tetejére!

Fúrjuk ki az oldalát,

Igyuk meg a jó borát, komámasszony!

Ideki az üvegcsőbe jó bort mérnek,

Jöjjön édes komámasszony igyunk egyet!

Egy-két-három liter bor,

Leszivárog mindenkor, komámasszony!

Komámasszony, tudjuk mi az asszony törvény,

Minden este szöktessünk meg egy-két legényt!

Mer a fiatal legény,

Jobban csókol, mint a vén, komámasszony!

* * *

11. MEGHÁZASODTAM, TE MISKA

Megházasodtam, te Miska,

Feleségem a Mariska.

Tisztaságra elég tiszta,

Kétszer seper egy hónapban.

Kenyeret is jól tud sütni,

Kétszer kever kovászt neki.

Kétszer kever kovászt neki,

Harmadnapig megkeleszti.

Mégis keletlen kiveszi,

Negyednapra mind kisüti.

Negyednapra mind kisüti,

Mégis sületlen veszi ki.

Feje olyan, mint egybokor,

Szája olyan,mint egy bocskor.

Szeme nem lát a csipától,

Orra nem fú a mocsotoktól.

Csujjogatók: Jól megrázom a farom,

Úgy jár, ahogy akarom.

Szép a tavasz, szép a nyár,

Szép, aki előttem jár,

Mert, aki előttem jár

Még az éjjel vélem hál.

Ez a legény ügyes legény

Csak egy kicsit hülye szegény!

Ez a legény így meg úgy,

A gatyája tiszta húgy.

Ez a Kati vigyorog,

Lába köze nyikorog.

Nem eszi meg azt a rozsda,

Mert valaki olajozza.

* * *

12. MEGISMERNI A KANÁSZT

Megismerni a kanászt cifra járásáról,

Tűzött-fűzött bocskoráról, tarisznya szíjáról.

Hej, élet, élet, kanász élet, ez aztán az élet.

Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

Megszökött a siska disznó, csak a füle látszik.

Kanászbojtár bokor alatt menyecskével játszik.

Hej, élet, élet, kanász élet, ez aztán az élet.

Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

Elszaladt a kemönce teli pogácsával,

Utána ment a kanász fényes baltájával.

Hej, élet, élet, kanász élet, ez aztán az élet.

Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

Árkot ugrott, nagyot fingott, kitörött a lába.

Könyörgött a kandisznónak, tögye kalodába.

Hej, élet, élet, kanász élet, ez aztán az élet.

Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

Beletötte kalodába, tüske mönt a valagába,

Húzd ki hamarjába! 

* * *

13. FODOR VAN A SZOKNYÁMON

Tizenhárom fodor van a szoknyámon,

Azt gondoltam férjhez megyek a nyárom.

De jól látom, nem lesz abból soha semmi sem,

Tizenkettőt leveretek belőle.

Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,

Barna kislány ilyen későn hová mégy?

Elmegyek a tavaly nyári szeretőm után,

Megkérdezem szeret-e még igazán?

Csángó mindenit az édesanyádnak!

Engem szeress, ne az édesanyádat!

Engem szeress, ne az öreg édesanyádat,

Én csókolom meg a piros orcádat!

Engem szeress, ne az öreg édesanyádat,

Én csókolom meg a ráncos pofádat!

* * *

14. BONCIDAI MENYECSKÉK 2.

Boncidai menyecskék

Ugrálnak, mint a kecskék.

Szeretőjük mindig más,

Az uruk csak ráadás.

Boncidai menyecskék,

Ugrálnak, mint a kecskék.

Hazajönnek vizesen,

Csókot adnak szívesen.

Boncidai híd alatt,

Lányok sütik a halat.

Papírosba takarják,

A legénynek úgy adják.

Boncidai hegy alatt

Leány a legény alatt.

Azért mászott alája,

Viszketett a …

Ezeknek a legényeknek

Kell valami szegényeknek.

De én biza nem adok,

Inkább leány maradok!

Előre hát legények,

Ne a szoknyát lessétek!

Ez a legény picike,

Nem fér rá a bilire.

Széket tesznek alája,

Úgy mászik fel a lányra.

Rezeg nagyon a bokor,

Csipke látszik legalól.

Rugdodódik ott négy láb,

Ajaj, mi lesz ezután?

Boncidai menyecskék,

Ugrálnak, mint a kecskék.

Szeretőjük mindig más,

Az uruk csak ráadás.

* * *