TNDR, SZPASSZONY VAGY BOSZORKNY?
Szerkeszt: va Ilona /Evvalena di Reirossi

A magyar nphit tndreit a Dl-Alfldn, Dunntlon, Erdly, Moldva, Bukovina terletn, valamint a Felfld sok helyn ismertk. A beljk vetett hit klnsen a dli s keleti terleteken volt igen intenzv, mint ezt az emberek kzti megjelenskrõl, a velk val tallkozsokrl, csbtsaikrl feljegyzett lmnytrtnetek nagy szma is bizonytja.
A mindenhol ismert tndr s szpasszony nv, a felfldi menyecske, az szakkeleti terletek kisasszonya, valamint a fehr asszony, cifra asszony elnevezsek is egy lnyegben azonos nõi dmont jelentenek, csekly tji klnbsgekkel. Fõ jellemvonsaikat Zentai Tnde sszefoglalta a szpasszony vonatkozsban, ezt egsztjk ki egyb neveket viselõ tndrek adataival. Eszerint fiatal, hossz haj, sokszor fehr ruhs, csbt szpsgû nõk, akik ltalban csoportosan jelennek meg. Csapataik tncolnak, nekelnek, frdenek; zeneszval replnek, olykor hintn, kocsin vagy lepedõn szllnak a levegõben, tncmulatsgokat, „ebdeket” tartanak. A frfiakat elcsbtjk, elragadjk, msokkal utat tvesztetnek, „elvezetik” õket.

Sok monda szl az elragadott muzsikusokrl: az elvitt furulys, duds zeneksretet szolgltat a frl fra vagy a szlben tncol tndrcsapatoknak. ltalban is gyakori megjelensi formjuk a szl, klnsen a forgszl, mskor madarak: vadliba, varj, hatty alakjt ltik. Betegsgeket hoznak az emberekre, a csecsemõket „kicserlik”; a lovakat elviszik az istllbl jszakai mulatsgaikhoz. Sajtos megjelensi helyeik: elhagyott svny, hd, rok, keresztt, eresz alja, gdr, trgyadomb; mskor patak partja, t. Sok hiedelemmonda jelenti meg az jszaka frdõzõ, vzben tapsol, neklõ tndreket. Megjelensk ideje: jszaka, jfl vagy dl, tovbb Szent Gyrgy s pnksd napja.
Egy jellemzõ baranyai szpasszonytrtnet: „A krsztanym alighanem ltott. Nagyon szpek voltak, tiszta fehr ruhban szoktak neklni a krsztton jjel tiznegytõl tiznkettõig. Tiznegyen voltak. A Vrzsi-puszta fel vvõ meg a krsztti rossz utak voltak, mert ott jrtak szpasszonyok. Akit azok mgrontottak, arra mondtk, hogy a Szpasszonyok Tlba lptt”
Zentai Tnde a szpasszony-hiedelmek egy-egy kisebb tjhoz ktõdõ sajtossgait is megllaptotta. A dli rban, eresz alatt, trgyadombon, elhagyott svnyen val megjelens inkbb dl-magyarorszgi sajtsg. Ugyancsak a Szeged krnyki s baranyai szpasszony jellemzõi bizonyos kifejezsek: szpasszony tlja, szpaszszonyok kpkdse, szpasszony ktnye. Ezek tulajdonkppen a szpasszonynak tulajdontott betegsgek metaforikus kifejezsei: pldul a „szpasszonyok tljba lpett” a sebes lb ember. Ez a Dl-Alfldn a szpasszony-hiedelmektõl fggetlenl is bizonyos bõrbetegsgek megnevezse lett. A szpasszony okozta betegsgeket ltalban csak az kapja meg, aki a rjuk jellemzõ megjelensi helyeken s idõpontokban megzavarja õket tncukban, vonulsukban, „ebdjkben”, vagy a forgszl sodrba kerl, amelyben õk vonulnak. Bntetsl megbnul, megnmul, „elveszti az eszt”, sebes lesz a lba, flrehzdik a szja.
Hasonl hiedelmek vonatkoznak a szpasszonyok otthagyott tnchelyeknt rtelmezett, krben letaposott fûre: aki belelp, klnbzõ lbbntalmak rik. A tndrek teht csak a helyket-idejket megsrtõket bntalmazzk. gy rtelmezhetõ az orszgosan elterjedt hiedelemmonda, amely azokrl szl, akik dlben vagy Szent Gyrgy napjn, pnksdkor elaludtak a dombon vagy a mezsgyn, rokban (Bihari 1980: 149). Az arra vonul szpasszonyok kiszedik lbszrcsontjt, s az illetõ bna lesz addig az idõpontig, amg a kvetkezõ Szent Gyrgy-napon, vagy kt ht mlva, ugyanabban az rban jra megjelenõ tndrek vissza nem helyezik csontjait.
Az erdlyi s bukovinai szpasszony jellemvonsa, hogy jszaka behatol az istllkba s ott a lovak srnyt sszebogozza (Gunda 1947; Csermk 1949). Szrvnyosan sok egyb helyi sajtsg is ismert volt. Pldul az otthon egyedl hagyott gyereket megszoptattk a szpasszonyok, ennek kvetkeztben „zld ment a gyomrbl”; tilra lve vagy embereket megnyergelve is repltek (Gyimes).

A szpasszony – klnsen Erdlyben – helynevekben, termszeti jelensgek neveknt is elõfordul, pldul: Szpasszony tja (Tejt), Szpasszony ktja, Szpasszony luka (barlang).
A szpasszony elleni vdekezs legltalnosabb mdja megjelensi helyeinek elkerlse volt. Bukovinban szoksos volt a veszlyes idõszakokban az istllt vdeni a lovakat bntalmaz szpasszonytl: mkot szrtak az istll kr.
A szpasszony nevet Rheim Gza a boszorkny szt helyettestõ eufemisztikus kifejezsnek – teht voltakppen a boszorkny tabunevnek tartotta . A boszorkny hiedelemalakjnak valban sok hasonl vonsa van: embereket megront tevkenysge azonos lehet a szpasszonyval, klnsen ami a jellegzetes helyeken s idõpontokban megnyilvnul rt hatst illeti. A boszorkny azonban ember, aki termszetfeletti kpessgei rvn akr szp tndr alakjt is ltheti a hiedelmek szerint, mg a tndr szp nõ alakjban megjelenõ dmon. A boszorkny s szpasszony elnevezsek keveredse, a boszorkny sok helyen elõfordul szpasszony megnevezse annak a folyamatnak az eredmnye, melynek sorn a boszorkny klnbzõ – eredetileg tõle fggetlen, nla archaikusabb – dmonikus alakok sajtsgait olvasztotta magba.
A magyar szpasszony s egyb neveken nevezett tndreink hiedelmei is sokszor mr egy tmeneti llapotot jeleznek: egy majdnem emberi boszorknny vlt dmonikus lnyre vallanak, aki eredeti tndrsajtsgaibl sokat elvesztett. Mr a szpasszony nv elsõ magyar adata, a „pulcrae(!) mulieres” egy 1565-s kolozsvri boszorknyperben gyereket kicserlõ boszorknyra vonatkozik.
A dmonikus tndr s az emberi boszorkny kzti tmenetet kpviselik a boszorknyok ltal trsasgukba, mulatsgukra elragadottak mr boszorknypereinkben is nagy szmban megjelenõ hiedelmei: egy 1715-s Bihar megyei per szerint pldul egy elragadott furulys hrom jjel jr „azon rdngs compagniaval” – egy fecskefszekben lve kellett spolnia a tncol boszorknyoknak.
Az eredeti tndrsajtsgokat talljuk meg rgiesebb llapotukban a Balkn-flsziget dlszlv, romn, albn, grg tndreinl; tredkesebben a magyarsggal szomszdos nyugati s keleti szlv npek hiedelmeiben is. A magyar tndrhiedelmek dli s keleti kapcsolataira – lnyegben dlszlv s romn eredetre – minden, õket vizsgl kutat felfigyelt . A Balkn tndrei: a dlszlv vila s szamodiva, szamovila, az albn, romn zin, zna (legltalnosabb romn tabunevkn fele), a grg nereida mai vonsai sokfel gaz gykerekre vallanak. Ezek a tndrek rszint termszeti szellemek; tncol csapataik antik vzi, erdei s hegyi nimfk vonsait s szlv vzinimfa-hiedelmek nyomait õrzik. Emellett az emberek kzt idõszakosan megjelenõ halottak s vihardmonok, szlben megjelenõ lelkek archaikus vonsait is viselik: a Kelet-Balknon elsõsorban a hsvt s pnksd kzti, pravoszlv halottak hetben jnnek az emberek kz. Tncol csapataik nemcsak betegsgeket, hanem termkenysget is hoznak az embereknek; sokszor a falu termkenysgbiztost õrzõszellemei, „istennõi” is . E vonsaik egy rsze Diana s Hekat kultuszban gykeredzik, de alakjukban kis-zsiai Magna Mater-szerû istennõk, valamint Dionysos kultusznak nyomai, tovbb grg-rmai s szlv sorsasszonyok vonsai is szmottevõk. Kultuszuk is fennmaradt; a tndrek „megidzsvel”, ldozatok bemutatsval gygyt varzslk transzban „elragadtatva” a tndrek „tlvilgn” avatdnak be, s rendszeres „llekutazsokkal” tartanak fenn kapcsolatot a tndrekkel.
A tndrek megjelensi idejben ritulis trsasgok mûkdnek: a ruszlia, ljelje, cãluºari. Ezek tagjai rszint a tndrek megjelentõi, rszint a tabusrtõket sjt „tndrbetegsgek” gygyti. A trsasgok rtusaiban kzponti szerepe van a zens-tncos eksztzisnak. A llek „elragadsa” a tndrek tlvilgra, rszvtel a „mennyei” tndrmulatsgokon – mint hiedelem, illetve hiedelemmonda is ltalnosan elterjedt a Balknon. E gazdag hagyomny a magyar nphitben rszint a tndr, rszint a boszorkny alakjhoz kapcsoldik.
Forrs: Magyar Nprajz

* * *
|