AZ UTOLSÓ TÜNDÉR

Szerkesztő: Éva Ilona /Evvalena di Reirossi

A Mezőségen, Vásárhely felé, Ménes határán egy várrom mutatja magát, a Baczkavára romja.

E várat a tündérek épiték és lakták sok ideig: fenn ők laktak, alant a nép. A tündér és ember békében élt egymás mellett, mig nem idővel az ember tornyot nem épite, s harangazni nem kezde: a mit a tündérek ki nem állhattak. Ebből akkora viszály keletkezett közöttök, hogy egykor a tündérek felkerekedtek, leszáltak várukból, lementek s a tornyot lerontották, hogy ne harangozhassanak.

Nem sokára elfogyott a vár ivóvize s a tündérek fénylakukban megszomjuhoztak. Senki sem akart nekik vizet vinni. Egy tündérleány korsót vesz, lejő a kútra, meriteni akart; de nem tudott, az emberek pedig haragjokban nem akartak meriteni. Viz nélkül tére meg tehát, s a reá epedve váró tündérek majd elhaltak szomjuságokban. Nem volt mit tenni: ott hagyák a várat és vidékét, s örökre elköltöztek.

*   *   *