AZ UTOLS� T�ND�R

Szerkeszt�: �va Ilona /Evvalena di Reirossi

A Mez�s�gen, V�s�rhely fel�, M�nes hat�r�n egy v�rrom mutatja mag�t, a Baczkav�ra romja.

E v�rat a t�nd�rek �pit�k �s lakt�k sok ideig: fenn �k laktak, alant a n�p. A t�nd�r �s ember b�k�ben �lt egym�s mellett, mig nem id�vel az ember tornyot nem �pite, s harangazni nem kezde: a mit a t�nd�rek ki nem �llhattak. Ebb�l akkora visz�ly keletkezett k�z�tt�k, hogy egykor a t�nd�rek felkerekedtek, lesz�ltak v�rukb�l, lementek s a tornyot lerontott�k, hogy ne harangozhassanak.

Nem sok�ra elfogyott a v�r iv�vize s a t�nd�rek f�nylakukban megszomjuhoztak. Senki sem akart nekik vizet vinni. Egy t�nd�rle�ny kors�t vesz, lej� a k�tra, meriteni akart; de nem tudott, az emberek pedig haragjokban nem akartak meriteni. Viz n�lk�l t�re meg teh�t, s a re� epedve v�r� t�nd�rek majd elhaltak szomjus�gokban. Nem volt mit tenni: ott hagy�k a v�rat �s vid�k�t, s �r�kre elk�lt�ztek.

*   *   *