GYERTYASZENTELS
Szerkeszt: va Ilona /Evvalena di Reirossi

ldott Tndr!
„Legyenek nnepeid! Rtusaid, mert azok tartanak meg mint egynt, s azok tartanak ssze mint kzssget, npet, nemzetet. Ez az sk zenete…”
Az sktl rnk hagyott „javallatoknak” s hagyomnyainknak megfelelen jjlesztettk nnepkrnket.
„A fny nnepn hvirggal dsztettk az oltrt. A lenyoknak is hvirgot ajndkoztak ilyenkor a hdolik.
"Oltalmazzon Tne, Tunr, legyl bgys mgis sudr!" E kszntssel nyjtottak t a fik hvirgot a serdl lnyoknak. k pedig ksznetl gyertyt gyjtottak s zabszemet ajndkoztak a fiknak „jl hntold, ha berik!” megjegyzssel.
Tne s Tunr alakjban az etruszk dualizmus istenprjra ismernk, a Tndrekre.
Az nnep rvn az skre emlkeznk, amikor a Fnyt nnepeljk, a megvilgosods, a tisztnlts eszkzt.
Jtestvred: L
Fnyanya ksznt
Kszntnk Fnyanya,
Boldogsgos Szzanya,
Tndrek tndre,
Angyalok szerelme.
Gyermekedet a vilgra hoztad,
Hogy legyen a vilg vilgossga.
desanyja lettl a fnynek,
Ki beragyogja az letnket.
nnepelnk most Tged,
Hogy ragyogsod mg messzebbre rjen!
/va Ilona/
* * *
Tndrdombon kszntjk...
Tndrdombon kszntjk Fnyanynkat,
ldja meg a hfehr kis gyertynkat.
ldja meg azt hatalmas szeretettel,
Hogy boldogan ljk fldi ltnket
/va Ilona, Udvarunkon kettt fordult a kocsi dallamra/
* * *
Ksznjk az ldst
Ksznjk az ldst, ksznjk a kegyesget
ldott gyertyink szeretettel gnek.
Megksznjk dallal, megksznjk verssel
Bort ntnk pohrba mell kenyeret szegve.
Ksznjk az ldst, ksznjk a kegyesget
ldott gyertyink szeretettel gnek.
Fnyessgtl a baj messzire szalad,
ldom a Te nevedet, drga Fnyanya!
/va Ilona/
* * *
Tndrkpz, gyertyaszentelsek



* * *
|