BÁBA KÖVE

Szerkesztő: Éva Ilona /Evvalena di Reirossi

 Fogaras vidékén, Vajda és Récse határán van egy kőbálvány, szakasztott olyan, mint egy leány. A románok Piastra babulujnak, a magyarok Bába kövének hívják.

Elmondom nektek e kőbálvány történetét. Réges-régen, mikor még a földön tündérek is laktak, Brassó mellett, a Királykőn, ragyogó, szép várban egy tündérleány lakott egymagában. Szemben Királykő várával, Feketehalom várában lakott a fekete királyné egyetlen fiával.

Dali szép legény volt ez a fekete királyfi, kapott volna királykisasszonyt, minden ujjára kettőt, de neki egy sem tetszett. Meglátta a tündérleányt, s ettől a pillanattól kezdve nem volt többet nyugodalma.

- Nem kell nekem, édesanyám, senki más ezen a világon: egyedül a tündérleány.

- Jól van - mondotta a fekete királyné -, legyen a te szíved kívánsága szerint.

A királyfi felült hófehér paripájára, s elvágtatott Királykő várába. A tündérleány éppen ott sétált a vár udvarán, s mikor a királyfi leszállott a lováról, nagy büszkén félrefordította a fejét - még a köszönését sem fogadta a királyfinak.

- Ne fordulj el tőlem, te szép leány - esengett a királyfi -, éretted jöttem, gyere velem, légy az enyém!

- Ó, te hitvány földi féreg! Tudod-e, hogy tündérleány vagyok? Földi ember gyermeke nem való énhozzám.

Azzal otthagyta a királyfit, fölszaladott a palotába, s többet nem is mutatta magát.

Visszament a királyfi nagy búsan - sírva borult az édesanyja kebelére.

- Anyám! Édesanyám! Nem szeret a tündérleány, meghalok nagy bánatomban.

S attól a naptól kezdve nem lehetett megvigasztalni a királyfit, fogyott, mint az égő gyertya. A fekete királyné értett mindenféle bűbájosmesterséghez. Csudafüvekből éjjel-nappal főzte az orvosságot, de hiába, nem használt a királyfinak semmiféle orvosság. Lassanként elszáradott, mint a leszakasztott virág.

Meghal a szegény királyfi, eltemetik nagy pompával. Mikor aztán eltemették, a fekete királyné fölkerekedett a katonáival, indult Királykő vára ellen, megesküdött a fia lelke üdvösségére, hogy addig meg nem nyugszik, míg a fiát meg nem bosszulja. És csakugyan, kő kövön nem maradott, s a tündérleány alig tudott elmenekülni a várból. Szaladott, mint a sebes szélvész, de a királyné mindenütt nyomában, szórta az átkot a fejére - s mikor ez nem használt, a bűbájosmesterséghez folyamodott.

- Hát, ha sem az átkom meg nem fog - kiáltotta a királyné szörnyű haraggal -, sem én, meg nem foghatlak elevenen, legyen belőled kőbálvány, ne pusztuljon el miattad soha senki!

S ím, egyszerre megállott a tündérleány, mintha földbe gyökeredzett volna, s abban a pillanatban tetőtől talpig kőbálvánnyá változott.

*   *   *

Bába-köve Kőváry László feldolgozásában

Brassó mellett a Királyköven az ősidőben tündérek laktak, s az utolsó tündér egy felséges szépségü leány vala.

Viszont a Feketehalmon, hol a sziklacsúcs maig is várszerü szegletekben végződik: lakott a fekete királyné. A királynénak fia volt, anyjának minden öröme.

A fiu kifejlett, ki benne a szerelmi vágy. S nagyravágyó anyja odairányzá hajlamát, hogy elég merész lett önkörén tul, a tündérek fényvilágába törni be ábrándjaival. Meglátogatta a királyköi tündérleányt, s halálba beleszeretett.

Az anya előre örvendett, hogy ember vagy óriás létére tündérekkel jövend rokonságba! fiát mind jobban hangolta.

A fiu szép is volt, mennyi király-leány mind boldognak érezte magát egyetlen mosolyával. Azonban a tündér-leány csak szivesen látta őt unalmában, de iránta mit sem érzett. A királyfi, nem vette észre a magas kör finomságát fellépett, kezét ohajtá.

A leány sértve vette magát, s hogy egy csapással vissza útasitsa, kimondá mikép nem szeretheti.

A királyfi nem birta azon büszkeséget, mi egy férfit illet. Epedett, tovább ábrándozott. Naponként eljárt a tájra, hol legalább az ösvény mohát érintheté, melyen szerelme ellebeg.

Napok, hónapok, évek teltek: a fiu hervadott. A királyfi anyja ismerte a füvek bűbájos erejét, varázs lelkekkel volt szövetségben: fiával mindent elkisértett: de semmi sem sikerült, s fia bánatában megholt.

Az elkeseredett anya ezért üldözőbe vette a szép tündérleányt. A leány futásban kerese menekülést; de a vén banya utolérte, s bűvös tudománya által e kőbálvánnyá változtatta.

A nőszobor alakú szikla, mit a nép Piátra-Bábuluj név alatt ismer, most is ott van Fogaras-vidékén, Vajdarécse határán.

Megjegyzés: E szép tündérrege feledésbe merült, mert manapság Bába (Baba,Babba...) kövét kalapos vénasszonynak, esetenként gombának hívják. Mindezek mellett a Brassó alatti Bucsecs-hegy legnevezetesebb látványossága a magyar Szfinx-szel egyetemben. /Szerkesztő

*   *   *