ÖRDÖNGŐS TÖRTÉNETEK

Szerkesztő: Éva Ilona /Evvalena di Reirossi

ÖRDÖG-PATAKA

A Nagy-Küküllő partján fekszik Alsó-bajom, szász falu határán völgy van, benne egy kút és patak, a völgy felett szőlőhegyek.

Egykor valamikor e szőlőhegyekben dolgozott egy szász család. Mint dolgozik korsója megürült, s növendék leányát a völgy kútjára küldi vizért. A leány megy, s mint leér, a völgyben sátrat pillant meg, melyben ékszert árultak.

A szász leányok a tisztaságot és gyöngyféle ékszereket igen szeretik. Lányunk is birván a nőnem vásárlási kandiságával, a sátor felé közelget, hogy újság vágyát kielégitse. Nézdeli a fényes dolgokat, s csakhamar egy darab tetszését megnyeri; de annál inkább meg a szép leány a kalmárét.

A sima kalmár kelepczében látta vevőjét, s tudva mikép pénz nem lenne nálla, azon kedvező ajánlatot teszi neki, hogy a gyöngyökkel rakott nagy ékszert hajlandó lesz neki adni úgy, ha megigéri, mikor nagy leány lesz, érette  s i l t  ad. E szó szász nyelven kötelet is lelket is tesz: a leány úgy hitte, kötelet akar a kalmár. Jól van a kivánt silt megigérte, s az ékszert nagy örömmel elfogadta, elvitte.

A szép növendékből szép nagy leány lett. A szász leányok igen korán férjhez szoktak menni: e történt regénk hősnéjével is. Csakhamar szivet cserélt, s meghatározák nászúk napját, mert boldog vala.

Eljött a násznap, el a nászvigalom vendégei. Megkezdődött s folyt már a sok szertartással egybeszőtt lakadalom. A leány tökéletes boldogan érezte magát. De a mint a vigalom javában folyna, tombolást hall a pitvarban, kinéz, s mit lát ott, a nyalka kalmárt, ki kéjvágyó mosolylyal eljött, hogy az ékszerért neki igért silt átvegye. A leány sebesen, mint a gondolat, szalad, előveszi a neki szánt kötelet s átadja.

Most magyarázá ki magát a kalmár, mikép tévedés van a dologban, mert egyik kötelet, a más lelket értett: s kérte elégitené ki őt úgy, miként ő értelmezi, adjon neki lelket. A leány most látta át tévedését, magánkivül volt, nem tudta mit mondjan, mit tegyen. Ajánlt volna mindent, de lelket adni nem tudott, sőt szivet sem, mert az már el vala rabolva, ki volt cserélve. Azonban a kalmár nem tágitott, követelése mind feszültebb lőn, s mire a leány kereken megtagadta: egy bűvös lendület, s ki állt előtte? az elváltozott kalmár, egy valóságos ördög.

A leány megrémülve helyzetén, sirásra fakad, berohan a násztömegbe, s elmondja helyzetét. A bölcs vének összedugák fejöket, hosszasan gondolkoztak, de mi okos ötletre sem jöhettek. Jelen volt az oláh pap, a vette magára a dolog kiegyenlitését.

Egy kakast hozat be s átadja, odaveti az ördögnek. Itt a lélek, szolt. De az ördög más lelket akart, azzal teljességgel be nem érte. A gyülekezet az ördög haragja nevekedésére magánkivül lett félelmében. Az oláh pap ismét feltalálta magát.

Kezébe vett egy kalácsot, az ördög eleibe tartja, s a kalács nevében elkezdi az ördöghez: ha képes vagy annyit kiállani mint én, a lelket megkapod. Jól van, kiállom szólt az ördög, halljam tehát mit szenvedtél?

Engem - szólt a kalács nevében a pap - mint magot földbe temettek, azután levágtak, később cséppel megvertek, onnan malomba kerültem, hol két kő között összetörtek, annakutána vizbe fullasztva tésztává gyúrtak; képes vagy mind ezt kiállani?

Az ördög kárörömmel mondá, mikép mindazon kínokat nevetve fogja a lélek birhatásáért kiállani.

Jól van, folytatá a pap a kalács nevében, végre pedig, mint tésztát égő kemenczébe vetettek.

Erre az ördög elpirult volna, ha fekete orczája engedé vala. Megszégyelve magát, hogy az oláh pap rajta kikapott, mert a tűzbe jutni kedvet nem érzett. Eltünt, de ott hagyta a leánynak a tanuságot, hogy legfényesb ékszerért is könnyelmü igéretet ne tegyenek.

A patakot, hol a sátor állt, most is Ördög-patakának nevezik.

*   *   *

AZ ÖRDÖG KÖVE

Oláhul piátra-drákuluj. Kőszirt a Sebes vize partján, sima tetővel: nevéről egy regét mondok el.

Szászvároshoz közel, Olápián vidékén egy ördög élt hajdonában. Mint minden ördög szerette a szép leányt. S mint hogy a lányok szeme nem igen kapott rajta, csak ugy juthatott zsákmányhoz, ha őket elrabolta.

Olápián falujából az embertelen adót egy évben sem feledte el kivenni; mindig a legszebbet ragadta el. Izlése jó volt, a falu fiatalai búsan néztek vetélytársuk után.

Egy évben Filána serdült a legszebb leánnyá, s mert szép is volt, jó is volt, a legderekabb, legbátrabb fiatal szivét nyerte meg. Andronime, igy nevezték a fiut, ismerte szerelmese szépségét, féltette mint szeme fényét. De minden elővigyázata dacára az ördög mikor nem is vélné, Filánánál terem, csekély leány-kérési szertartás után a leányt át öleli, magához karolja, hogy vigye: Andronime épen itt lépett a szobába, s hogy meglátta, a leányrabló megrugaszkodik, s szép terhével az ablakon kün terem.

Andronime se volt rest. Neki kap, s oly szerencsével, hogy sikerült az ördög lábát megragadni. Azonban mit se használt, a merész vetélytárs mind kettőjöket pehely könnyüséggel repitette setét tanyája felé.

De a két teher még sem volt oly könnyü, mint az ördög ohajtotta volna. A Sebes vize mellett egy sima tetöü kőszikla van, ott pihenni akart a kalandor, s őket letette.

A fiu kinek szerelme erőt, kétségbeesése bátorságot ada, futáshoz kezd. Megragadja vetélytársát, s birkózásra kerül a dolog. Mint a költő mondja, Isten segiti a szerelmest s hivet: Andronime oly ihletésbe jő, hogy az ördög minden fogásain kifog. S egy merész lökéssel őt lesujtja a hegyről alá a vizpartjára.

A küzdők lábnyoma most is ott látszik a sima hegyen. A víz-parton pedig ott látszik az ördög kővé dermedve. Hihetően csodájában dermedett meg, hogy rajta egy csobán kifogott. Szobrának karjai keresztbe vannak máig is vetve.

A kősziklát maig Ördög-kövének nevezi a vidék.

Még van egy Ördög-köve nevü kőszirt darab Hidalmáson, a Meszeshez közel, az út mellett áll s mintegy másfél ől magas. Szine fekete, s át meg át van lyuggatva.

Ezen lyukak egyikénél fogva hozta ezt egy ördög ide, a szemben lévő hegyről, várába akarta vinni; de egy vén asszony örködött felette, s midőn vinné, a falu kakasait megszólaltatá, pedig még nem volt éjfél. Az ördög hatalmának még nem ütött volt órája, a vénasszonyt űzőbe veszi, s itt utolérvén, a kővet reá vetette... A kő most is ott feketéslik, magánoson, távol minden ilynemü kövektől.

*   *   *

AZ ÖRDÖG KERTJE

Nyugoti havasaink tele vannak a természet csoda játékaival. Sokat ismerünk már közülök, de az ördög kertjét még csak a nép ismeri. E fenyves sziklák rengetegében egy szikla üregről beszélnek, mely ma is meg van, alolról felragyog. Itt e szikla mélyedésben van és volt az ördögnek egy kertje. A nyilás négyszögü, felülről alá ereszkedve lehet bele jutni. Kinek kedve van Istent kisérteni, hosszu kötelen lebocsájthatja magát, s a mint leindul fog érni pokoli setétséget, e setétség után hajnalodni fog, utána megvirad, alább mind világosabb lesz, végre oly fényár önt el mindent, milyent halando ide fent soha sem lát.

A fényárban leirhatlan kert terül el, földi nyelven virágait lebeszélni nem lehet. Ez az ördög kertje.

Az ős időben történt egykor, hogy az ördög kertésze megholt. A kert közelében a gyalui határon van egy várrom, azon időben e vár épen állt, s a vár urának igen kedves leánya volt. Az ördögnek a jutott eszébe, hogy kérje el a szép leányt kertészének; el is ment a várba, de a vén kamasz nem igen tetszett a fiatal leánynak, az apának se volt kedve a szarvas vőhez: üres kosarat kapott.

Az igy felbőszitett ördög összeszedte minden ördögségét. Rárontott a várra: a széphölgyet elrabolta, s magát a várat is összerontotta haragjában.

Ezen hires ördögnek még más ily tette is volt. Tervei kivitelében egy baráttal czimborált. Ki ördöggel czimborál, annak ördöggé kell lenni a példabeszéd szerint. Azonban a barát még több lett, egyszer magán az ördögön is kifogott, bizonyos dologban lecsalta czimboráját. Az ördög megtudta, sziklává változtatta csodájában.

A barát alaku szikla ugyancsak a tájon, Gyalu határán Kolozsvártól nem messze, a Lesuj-pataka mellett maig is ott áll. S róla a nép fentartja a regét.

*   *   *

AZ ÖRDÖGÖK VÉGROMLÁSA

Erdély nyugoti része Bihar megyével érintkező határán fekszik Ördöghegy (gyálu zmeilor), melyben mintegy 300 lépés hosszu csont barlang setétlik. Kivül kőhalmazok láthatók, melyek egy megkezdett asztag s összedült csűr alakját mutatják; távolabb itt a buja tenyészet országában egy darab helyen fű nem terem, s rajta mintha két szekér kerék nyomai látszanának.

E vidéket régen az ördögök birták, emberi teremtés akkor nem léphetett e helyre, mert az ördögök mindjárt elragadták. Egy főördög lakott itt, ki egy napon pompás lakomát rendez, melyre az egész hon ördögeit meghijja. Előbb a barlang felett nagyszerü tánczot vitet véghez, azon helyen hol a fű maig sem terem. Később megjött az ördögök fejdelme is, két kerekü szekerén; az említett kerék nyomok az ő fejdelmi szekerének nyomai. Hogy megjött, az ördög társaság beszált a barlangba, hol pompásan teritett asztal várt reájok. A lakoma folyt, nagyszerű pohár-köszöntéseket vágtak; s a volt a legderekabb ördög, melyik legistenkáromlóbb szónoklatot tarta.

Mikor már a földnek nehéz volt tartani a sok bűnt, megrázkódék: felkelt az isten haragja, zápor és menydörgésben tört ki, az istennyila reájok ront, s őket mind egy lábig lesujtja.... A barlangbeli csontok az itt elhullott ördögök csontjai.

Ugyan az nap a fejdelem csűrének is vége lett; mert Isten a csűrt össze rontá, s félbe levő asztagát kővé változtatá... s legalább e tájon az ördögök uralmának véget vetett.

Vannak ugyan több ördöngös regéink is, de ez úttal legyen elég ennyi...

forrás: Kőváry László, Száz történelmi rege

*   *   *