TÜNDÉR ILONA ÉS ÁRGYÉLUS KIRÁLYFI

Szerkesztő: Éva Ilona E.L. di Reirossi

"A legszebb ősmítoszunk elevenedik meg e közismert mesében, melyet számtalan módon dolgoztak fel írók, művészek, alkotók."

"Tündér Ilona ősmagyar legendája az egyetemes kultúra, a világ kultúrális örökségének egyik legszebb története.

"Tündér Ilona és Argyélus királyfi a magyar mitológia szerelemistenei""

"Más népek szerelmi istenpárosa Vénusz és Mars, a miénk Tündér Ilona és Árgyilus királyfi."

„A magyar népmese tulajdonsága, hogy teljes tisztaságában tükrözi az õsi tudás áthagyományozott egyetemességét. A mesének, az egész elvbõl következõen, nincs egyetlen értelmezési lehetõsége. Bármilyen tetszõleges irányból megközelíthetõ – pl. asztrológia, alkímia, népi kozmológia –, minden esetben valóságos képet ad a Lét természetérõl és az ember tudatában végrehajtandó szakrális feladatról.” – írja Pap Gábor. 

Volt egyszer egy király és annak három fia. Volt a királynak egy almafája, amelyen aranyalmák termettek. Olyan különös fa volt az, hogy éjjel virágzott, s meg is ért rajta az alma minden éjjel. Így a király gazdagsága napról napra annyira szaporodott, hogy oly gazdag király nem volt az egész világon.
Egyszer azonban a király, amikor szokása szerint korán reggel kiment sétálgatni gyönyörűséges kertjébe, az aranyalmáknak csak a hűlt helyét lelte. Így történt ez másnap is, harmadnap is.
Összehívta a király erre az egész udvart, s kihirdette, hogy ha olyan emberel találkozik, aki az aranyalmákat megőrzi, fele vagyonát neki adja.

Az őröknek sem kellett egyéb, odaállottak az almafához. De hiába volt minden, mert éjféltájban mély álom ereszkedett reájuk, és alig múlt el negyedóra, mire felébredtek, az aranyalmák mind eltűntek. Egyszer azután a tanácskozásban felszólalt a három királyfiú, és megjelentették, hogy ők fogják őrizni az almafát.
Legelőször is a legidősebb ment őrködni. De vele is csak ugyanaz történt, ami a többivel.
A középső sem járt jobban.
Végre a legkisebb vállalkozott, Argyélus királyfi. Legelőször is dohánnyal jól megtömött aranyszelencét dugott a zsebébe, így ült le az almafa alá.

A holdvilág szépen világított Argyélus királyfi arcára, már érezni kezdte, hogy az álom össze akarja a szemét húzni, szippantott hát egy kis dohányt, jól megdörzsölte a szemét, nagyokat prüsszentett. Aztán másodszor is nagyot szippantott a dohányból, még egyszer megdörzsölte a szemét. Egyszer csak halk suttogást hallott. Feltekintett, hát a feje felett tizenkét hollót látott repülni. Egyenest az almafához tartottak; a tizenharmadik holló mint vezér, elöl repült. Árgyélus megkapta a tizenharmadik hollónak a lábát, s felkiáltott:
- Megvagy, tolvaj!
De midőn rátekintett, hát látja, hogy karja közt gyönyörű szép lány fekszik, arany fürtjei eltakarják szép fehér vállát.
- Ki vagy te, szép tolvaj? - kérdi a királyfi. - Soha többé el nem eresztelek!
- Én Tündérszép Ilona vagyok - mondta a szép lány -, ezek a hollók pedig a lánypajtásaim. Mulatságból minden este iderepülünk, hogy a sok aranyalmákat leszedjük. De nálad nem maradhatok, pedig megvallom hogy te vagy, akit soha felejtenem nem lehet, mert csak téged szeretlek!
- Maradj nálam - kérte Árgyélus.
- Nem maradhatok - felelte Tündérszép Ilona -, de megígérem, hogy ezentúl mindennap el fogok jönni, de az almákat többé el nem viszem. Légy mindig itt, ha látni akarsz!
Ezzel nagy robajjal elrepült a tizenhárom holló.

Másnap az egész udvar nagy csodálkozására az aranyalmák mind meg voltak. A király homlokon csókolta a fiát. Árgyélus csak azt kérte az apjától, engedje meg, hogy tovább is őrizhesse az almafát.
Ki is ment minden éjjel Árgyélus királyfi őrködni, hogy láthassa Tündérszép Ilonát.
De volt a király udvarában egy Vénbanya, aki Argyélus királyfit nagyon szemmel tartotta. A király is kezdett kíváncsi lenni, mi lehet az oka hogy Argyélus annyira szeret az almafánál őrködni. Magához szólította hát a Vénbanyát, és így szólt hozzá:
- Látom, hogy Argyélus királyfit te szemmel tartod. Vigyázd meg egyszer, mikor az almafánál őrködik!
A Vénbanya úgy tett. Mikor Argyélus az almafához ment őrködni a Vénbanya a bokrok mögé bújt. Másnap korán reggel már jelentette a királynak:
- Meglestem Argyélus királyfit. Gyönyörűséges aranyhajú lánnyal láttam az almafa alatt ülni; holló képében jött az almafára, úgy lett belőle aranyhajú lány.
- Hazudsz, Vénbanya! - mondta a király. - Nem igaz!
- De úgy van az, felséges uram. Ha kell, holnap jelet is hozok arról hogy igazam van.

Másnap este Árgyélus és Tündérszép Ilona megint egymással mulattak. Maguk sem tudták, hogyan történt, mélyen elaludtak mind a ketten. Ekkor előcsúszott a Vénbanya, és egy aranyfürtöt levágott Tündérszép Ilona hajából, azután lassan elment.
Felébredt tündérszép Ilona, sírni, jajgatni kezdett, felébredt erre Árgyélus is.
- Mi bajod van, kedvesem?
- Jaj, Árgyélus, élj boldogul, én téged soha többé nem láthatlak, nálad nem maradhatok; a házadban tolvajok laknak, nézd, aranyfürtjeimből egyet levágtak.
Ezzel megölelte Árgyélust, ujjáról egy gyűrűt vett le, és Árgyéluséra húzta.
- Neked adom - mondta -, erről akárhol megismerlek.
Ezzel összecsapta kezét, hollóvá változott és elrepült.

Másnap reggel a Vénbanya megmutatta az aranyfürtöt a királynak. Nagyon csodálkozott a király, és tüstént magához hívatta Árgyélus királyfit.
- Édes fiam, testvéreidet már mind kiházasítottam, megjött az hogy téged is megházasítsalak; gazdag királylányt kerestem számodra, azt hiszem, nem lesz ellenvetésed.
- Kedves atyám, én meg fogok házasodni, de csak úgy, ha én választok magamnak feleséget. Már találtam is. Tündérszép Ilona lesz a feleségem!
A királynak nem tetszett a felelet, de bármint akarta is lebeszélni Árgyélust a kívánságáról, az nem engedett. Kardot kötött az oldalára, és elment hogy Tündérszép Ilonát megkeresse. Az egész udvar gyászba borult utána.
Már majdnem az egész világot összejárta Árgyélus, de Tündérszép Ilonának még a nyomára sem talált.
Egyszer egy kis házhoz jutott, a házban egy vén anyóra talált. Illendően köszöntötte. A vén anyó széken ült, csodálkozva kérdezte Árgyélust:
- Hol jársz erre, ahol a madár se jár?
- Öreganyám - mondta Árgyélus -, nem tudná nekem megmondani merre lakik Tündérszép Ilona?
- Nem biz én, édes fiam, de talán ha hazajön az uram, a Nap, mindenüvé odasüt, az talán meg tudja mondani. De bújj el, mert meglát, felfal!
Erre elbújt Árgyélus. Hazajött a Nap, belép a szobába, mindjárt kezdte:
- Pfű, pfű, anyó, emberhús, büdös!
Erre kimászott az ágy alól Árgyélus, s köszöntötte a Napot.
- Szerencséd, hogy szépen köszöntöttél - mondta a Nap -, másként felfaltalak volna! Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit, de talán Hold bátyám tud felőle valamit.
Elment hát Árgyélus oda is. Ott is úgy járt, mint a Napnál. Az a Szélhez utasította.
Oda is eljutott, szépen beköszöntött, és a Széltől is megkérdezte, hogy nem tud-e valamit Tündérszép Ilona felől.

- Én - mondta a Szél - nem tudok semmit, de nem messze tőlem abban az erdőben lakik az Állatkirály, az talán tud valamit.
Ment, mendegélt újra Árgyélus, már egészen beesteledett, úgy, hogy majdnem semmit sem látott, felmászott egy fára, szétnézett, nem lát-e valahol világot. Csakugyan messze távolban észrevett egy kis világocskát, egy szép kastélyból szüremlett. Bekopogott, kinyílott az ajtó, és egy óriás jött elébe, akinek a szeme a homlokán volt.
- Jó estét, felséges király - köszönt Árgyélus -, nem tudnál te nekem Tündérszép Ilonáról valamit mondani, hol lakhat?
- Szerencséd, hogy úgy köszöntöttél, mint illik, másként halálfia lettél volna! Én az Állatkirály vagyok. 

Tündérszép Ilonáról nem tudok semmit, de talán az állataim közül valamelyik tud felőle valamit.
Ezzel egyet füttyentett, és az egész palota azonnal tele lett mindenféle állattal. Megtette a király a kérdést, de az állatok közül sem tudott senki semmit. Végre is előkullogott egy sánta farkas:
- Én - mondta a sánta farkas - tudok Tündérszép Ilona felől valamit.
A Fekete-tengeren túl lakik, ott törték el a lábamat.
- Nahát, akkor vezesd oda ezt a szegény királyfit - mondta a király.
A sánta farkas azonnal odaállt, hogy Árgyélus üljön rá. Így mentek száz meg száz esztendeig. Egyszer csak letette a farkas Árgyélust.
- Már én tovább nem vihetlek, oda most már magad is eltalálsz, hisz nincs már messzire, csak száz esztendőt kell még menni! - ezzel elbúcsúzott tőle, és elsántikált.
Ment, mendegélt Árgyélus tovább, egyszer csak egy völgyet lát mely három heggyel volt körülvéve. A völgyben épp három ördög verekedett. Odament hozzájuk, és kérdezte tőlük, miért verekednek.
- Az atyánk meghalt, s maga után ezt a köpönyeget, ostort és a bocskort hagyta. Ez a köpönyeg olyan köpönyeg, hogyha magadra veszed, és aztán a bocskort a lábadra húzod, és ezzel az ostorral egyet csattantasz, és azt mondod: "Hipp-hopp! Ott legyek, ahol akarok" ott vagy azonnal; ezen nem tudunk mi megegyezni. Nem tudjuk, kire mi jusson.
- No - mondta Árgyélus -, ha csak az a baj, majd elosztom én köztetek; hanem egyik hágjon fel erre a hegyre, a másik arra, a harmadik meg amarra!

Az ördögök felmentek a hegyre. Árgyélus pedig felvette magára a köpönyeget és a bocskort, az ostorral egyet csattintott, és azt mondta: "Hipp-hopp! Ott legyek, ahol akarok, legyek azonnal Tündérszép Ilonánál!"
Azonnal egy kristálytiszta palota előtt termett.
Éppen kitekintett az ablakon Tündérszép Ilona egyik játszótársa, meg ismerte Árgyélust, beszaladt hangosan Tündérszép Ilonához:
- Itt jön Árgyélus!
Tündérszép Ilona azt hitte, hogy csak játszanak vele, pofon vágta a lánypajtását.
De jött a másik, a harmadik, a negyedik, a tizenegyedik, de úgy jártak mind a tizenegyen, mint az első.
Árgyélus bekopogott az ajtón. Egy öregasszony jött ajtót nyitni. Nagy csodálkozással nézett Árgyélusra. Aztán a csodálkozása nagy örömmé változott.
- Jaj, de jó, hogy itt vagy, Árgyélus, legalább megszabadítod a királykisasszonyunkat! Most nem lehetsz vele, csak éjféltájban, mert csak akkor járhat szabadon. Akkor, ha te háromszor megcsókolod, a Varázslónak nem lesz több hatalma rajta. Most éppen jókor jöttél, mert nincs itthon, másként halálfia lennél.
- Nem félek én tőle sem - mondta Árgyélus -, megvívok én vele!
Az öregasszony behívta Árgyélust, selyemágyat vetett neki, pompás vacsorát készített számára, aztán azt mondta:
- Minden-éjjel eljön ide Tündérszép Ilona, ne aludj el!
De az öregasszony gonosz boszorkány volt. Volt egy sípja, melyet ha megfújt, akit akart, elaltatott vele. Most is kihúzta a sípot, elfordult és sípolt, és attól Árgyélus úgy elaludt, hogy azt sem tudta, hogy a világon volt-e valaha. Éjféltájban eljött Tündérszép Ilona, meglátta a kedvesét, és felkiáltott:
- Ébredj fel, kedvesem! Ha háromszor megcsókolsz, megszabadulok a varázslattól.
De Árgyélus nem ébredt fel. Reggel azt mondja a vén banya:
- Itt volt Tündérszép Ilona, de te aludtál, mint a bunda.

Másnap is úgy történt, harmadnap is.
De egyszer, amint a Vénboszorkány elbóbiskolt, Árgyélus meglátta a nyakán a sípot. Leoldotta, és kíváncsiságból belefújt. Hát látja ám, hogy az egész cselédség elaludt tőle.
Ekkor tért észre, hogy azért aludt ő is olyan mélyen, mikor a vén banya sípolt. Most a maga nyakára akasztotta a sípot, és valahányszor a Boszorkány fel akart ébredni, ő mindannyiszor sípolt egyet. Így volt éjfélig.
Ekkor jött Tündérszép Ilona. Árgyélus háromszor megcsókolta, és azonnal az egész vár kivilágosodott, minden ajtó felnyílt, a Vénboszorkány elsüllyedt.
De hogy másodszor megcsókolta volna Árgyélus Tündérszép Ilonát, előbb tizenegyszer pofon vágta.
- Ez azért van, mivel te tizenegy játszótársadat pofon vágtad, mikor igazat mondtak.
- Megérdemlem - rebegte Tündérszép Ilona.

Ekkor Árgyélus karjába vette Tündérszép Ilonát, felhúzta a köpönyegét és bocskorát, ostorával egyet csattantott.
- Hipp-hopp! Ott legyek, ahol én akarok, legyek az apám várában!

Azonnal odarepültek egy szempillantás alatt.
Árgyélus hatalmas király lett, Tündérszép Ilona hatalmas tündér; ha meg nem haltak, most is élnek.

*   *   *

Tündér Ilona és Árgyélus királyfi sorsa a csillagos égen

A mese egy gyakori motívummal indul, miszerint volt egy király és annak három fia. Gyakran jelenik meg népmesékben a hármas szám, amely egy tökéletes szám, a tökéletesség, a befejezettség száma. A mese hőse a legkisebb fiú, Árgyélus királyfi. A mese kezdetén egy aranyalmafa tárul fel előttünk, mely minden éjjel virágba borul és termést hoz. A fa az életerő és az öröklét szimbóluma. Mivel gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi világban él, a világ egységeinek összekapcsolója, az alvilág, a földi és az égi világ közti kapcsolatot teszi lehetővé. Almát terem ez a fa, mely szintén ősi szimbólum. Szerelmi és termékenységi jelkép. A tudás, tiltott szerelem megtestesítője, mely a halhatatlanság lehetőségét is magában rejti. Arany fényben tündöklésük királyi minőséget jelöl.

Egyszer, amikor a király kisétált gyönyörű kertjébe látta, hogy az aranyalmáinak nyoma veszett. És ez történt nap, mint nap. Őröket állítottak a fa mellé, de éjféltájban legyőzte őket az álmosság és elaludtak. Elhatározták hát a testvérek,hogy ők fognak ezentúl éjszaka az aranyalmákra vigyázni. De a két idősebb királyfi is elaludt. A legkisebb, a mese hőse tudott a dohánynyal tömött aranyszelence segítségével ébren maradni, ő tudta kifigyelni, hogy mi is történik éjszakánként. Tizenkét holló repült az égen egyenesen az almafa felé, a tizenharmadik holló volt a vezér, ő repült elől, akit Árgyélus királyfi megérintett, aki nyomban egy gyönyörűséges lánnyá, Tündérszép Ilonává változott. Többet nem tűntek el az almák.

Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona egymásba szerettek, minden nap éjfélkor találkoztak. De nem sokáig örülhettek egymás szerelmének, megjelent a történetben a vénbanya. Hiszen tudjuk, hogy a polaritás világában fény nem létezik árnyék nélkül. Megleste éjszaka a királyfit, és felfedte titkát. Bizonyítékul levágott egy aranyfürtöt Tündérszép Ilona hajából. Ezzel szétválasztotta a szerelmeseket, akik elbúcsúztak egymástól fájdalomban. Tündér Ilona egy gyűrűt adott Árgyélus királyfinak, hogy bárhol felismerhesse. A király megházasította két fiát, most a kisebbiken volt a sor, de ő mindenáron Tündér Ilonát szeretné feleségéül.

Így hát útnak indult, hogy megtalálja kedvesét. Bejárta az egész világot, de sehol sem találta. Járt a Napnál, a Holdnál, a Szélnél, az Állatkirálynál, aki egy óriás volt, az ő a sánta farkasa segített szerelme nyomára bukkanni. Elvitte a Fekete-tengeren túlra, majd egyedül kellett folytatni az útját. Egy völgyhöz érve három veszekedő ördögöt talált, csellel hozzájutott olyan köpönyeghez, ostorhoz és bocskorhoz, melyek segítségével eljutott egy kristálypalotához, ahol Tündérszép Ilona élt. Még nem találkozhatott vele, mert a gonosz Varázsló fogva tartotta, csak éjfélkor, mint a mese elején. Az öregasszony, aki beengedte a királyfit, szintén boszorkány volt, megakadályozta, hogy hősünk elérje célját. Egy sípot fújt meg, amitől folyton elaludt Árgyélus, így éjfélkor nem tudta megcsókolni Ilonát, ami megtörhette volna a gonosz varázslatot. Végül megszerezte a sípot, belefújt, a boszorkány elaludt, a csókkal feloldották a varázslatot. Egymásé lettek, és egy szempillantás alatt visszakerültek a királyfi várába, ahol ő hatalmas király lett, kedvese Tündér Ilona pedig egy tündér, így éltek boldogságban halálukig. 

A mese sorai közt elmerülve a csillagos ég jutott eszembe. A kezdő kép az Oroszlán jegyet idézi. A király, aki a kertjében sétál, hordozza e zodiákus jel jellemzőit: ő a középpont, a Nap megjelenítője, aki fénylőn sugároz, uralkodik, hatalma van. Kertjében aranyalmát termő fa áll. Csodálatos, ideális kép lenne, de már megjelenik egy baljós jel, amit a Szűz jegy hordoz magában, az almák éjszakai eltűnése. Benne van a varázslat is, mert az őrökre mély álom ereszkedett éjfélkor. A Szűz alatt terül el a Holló csillagkép, nem véletlenül, a hollók tüntetik el az almákat.

Tizenkét holló szerepel a mesében, ami a zodiákus 12 jelére utal, tizenharmadik Tündér Ilona, a Szűz csillagkép. A Holló az égi egyenlítőn helyezkedik el, a gondolkodás, a jóslás és a halál madara. Az égi madarak egyike. Isten, mint csillagképet az égre helyezte. A Serleg mellett található, mely az örök élet italát tartalmazza. A madarak lelkünk szárnyalását jelképezik. Mint a madarak általában az égi isteni szféra és a földi világ közti közvetítők. Csőrében egy csepp vizet tart, az örök élet italát. Felette látható Bereniké Haja csillagkép, felette a Halak csillagképéből érkező üzenet az áldozat. A mesében pedig a boszorkány, aki szintén a Szűz csillagképhez tartozik, levág egy aranyfürtöt Tündérszép Ilona hajából. A mesében is látszik, hogy az ő személye egy magasabb égi üzenetet képvisel.

Ezután eljutunk a Mérleg csillagképhez. A Mérleg jegy a kapcsolat, a kapcsolódást, a társat jelzi, ami Tündér Ilona és Árgyélus királyfi között volt. A Mérleg jegy uralkodó bolygója a Vénusz a harmóniáról, a szerelemről szól. A fiataloknak egy időre szét kell válniuk, hogy próbák sorozatán át, kiérdemelve egymás szerelmét, újra egymásra találhassanak. A király akarata ellenére Árgyélus útra kelt, hogy megkeresse választottját. Útja száz és száz éven át, világokon keresztül vezetet.

A történetben ott járunk, amikor Árgyélus segítséget kér magasabb erőktől, a Naptól, a Holdtól végül a Széltől. Mivel ők nem tudnak segíteni, ekkor felmászott egy fára. Ez azt juttatja eszembe egyrészt, hogy ha az életben nem tudunk valamilyen problémában megoldást találni, nézzük meg azt magasabb szemszögből, látótávolságból, hátha akkor jobban rálátunk az egészre és megjöhet a megoldás. (Watzlawick úgy fogalmaz: „Lépj ki a rendszerből!”) Másrészt a világfát juttatja eszembe, amikor magasabb erőkhöz folyamodik a sámán, a szellemvilágtól kér segítséget.

Ez a lépés Árgyélusnak is megoldást hoz, észreveszi a fényt a világosságot és eljut az Állatkirály birodalmába, akinek egyik állata, épp a sánta farkas, tudta, hol lakik Tündér Ilona. A rómaiak a csata előtt megjelenő farkast a győzelem jelképének tekintették, mert a Marsnak, a háború istenének állata volt. A Mérleg csillagkép alatt található Lupus, a Farkas csillagkép. Ő a Tejút alsó kapujánál várakozik a Nap ellenfeleként. A Mérleg egy napkapu, ezen áthaladva már más minőségbe érkezünk. A sánta farkas hátára vette Árgyilust, és 100 esztendeig mentek. Itt már a következő jegyben járunk, ahol lelkünk sötét bugyraiba lemerülve, majd ezen keresztül megtisztulva, transzformáción, változáson át főnix madárként kirepülhetünk. Ez a Skorpió csillagkép. Elhagyjuk a régi dolgainkat és egy új világ felé haladunk. A Skorpió jelentős része a Tejút hasadékát őrzi. Ez az a hely, amikor már mély, titkos igazságok felé fordulunk. A történetünkben is Árgyélus nem azt az utat követte, amit édesapja szánt neki, ő egy láthatatlan világgal kereste a kapcsolatot. Aztán újabb 100 esztendő következett, ezt az utat már egyedül kellett megtennie a hősnek. A Skorpió felett található a Kígyótartó csillagkép, a gyógyítás, beavatás szimbóluma. Ez alatt a 200 év alatt hősünk nagy utat tett meg, megjárta saját mélységeit is.

Amikor a három ördöggel találkozott, akkor már a Nyilas csillagképben járunk, akikről a kentaurok jutnak az eszembe, akik a Tejút hasadékában barlangban laknak. Furfanggal szerzi meg tőlük a varázseszközöket, köpönyeget, ostort, bocskort, amelyek segítségével pillanatok alatt jut el oda, ahova szeretne. A Tejút felső hasadékánál járunk. A monda szerint a Tejút a Herkulest szoptató Héra szétfröccsent teje. Egy fénylő, ködszerű sáv az égen, mely kettéosztja az égboltot, ölelő karokkal rendelkező spirálgalaxis. Egy hatalmas égi kör, mely körülölel számtalan Naprendszert. A Tejút az isteni erők, energiák útja. A földi minőséget égi minőséggé emelő teremtés lehetősége. Árgyélus hirtelen egy kristálytiszta palota előtt termett. A Bak csillagjegyhez érkeztünk. A félelmetes Varázsló, aki ha otthon lett volna a királyfi érkezésekor, akkor ő már „halál fia” lenne, az hogy a varázslat rabságában él Tündér Ilona, a banya vénsége és hogy ő is akadályozza a fiatalok egymásra találását, mind-mind a Szaturnuszi princípiumot juttatja eszembe. A Bak „ura” a Szaturnusz a korlátok, akadályok, időskor, félelem és az erőszak megjelenítője. A pofonok, amiket Tündér Ilona a játszótársainak ad Árgyélus hírére, mert nem hisz, mind a keménység, a hitetlenség Szaturnuszi minőségek. Szaturnusz a „Kapu őre”. Csak félelmeink, akadályaink legyőzése után juthatunk egy „magasabb világba, a transzszaturnáliák világába. De a Bak jegyben ott van a felszabadulás, rabláncaink levételének, félelmeinktől való megszabadulás reménye, ha következetesen lépésről-lépésre szívünkre hallgatva járjuk az Isten által kijelölt utunkat. De ezt már a Vízöntő jegy hozza, ami szabadságról, a felszabadulásról szól. Ezt hősünk sikeresem teljesítette, kiállta az „élet” próbáit. Bátor volt, amikor ellenszegült apjának és otthagyva fényűző, kényelmes életét szívét követte. Alázatot, szeretetet, kitartást tanult útján. Mert segítséget kémi és el is tudta azt fogadni a kellő időben.

Ezt követi a Halak időszaka, ahol ismét egy varázseszközt hív segítségül, a sípot, aminek a segítségével tudja csak elérni célját hősünk. Szeretetének túl kell mutatni az újabb akadályon is. A Halak csillagkép felett helyezkedik el a Pegaszosz. A szimbolika e paripát a földi akadályokat legyőző jelképeként írja le. Így elérkezett a győzelem ideje a gonoszság, a varázslat, az akadályok fölött. Ehhez kellett erő, furfang, bátorság az „élen járáshoz”. Ezek a Kos jegy sajátjai. A Bika jegyben, a szerelem és szépség jegyében végleg egymásra talál a fiatal pár és kiteljesedhet szerelmük. Ismét ragyogást érzünk a mesében. Az Ikrek kettős jegy, poláris világunk egyik megnyilvánulása. Ha az Egységben élnénk, nem lenne szükség erre, ott nincs jó és rossz,egyensúly van. Ebben a mesében az Ikrek kettősségére utal, hogy mikor felébredt Tündér Ilona a varázslatot megtörő csók után, az újabb csók előtt Árgyélus 11- szer pofonvágta büntetésként, hogy nem hitt a játszótársainak. E kettősség kellett az egyensúlyhoz. A Rák csillagkép az otthon, a család, az érzések jegye. A szerelmesek végre hazatérhetnek, mindketten megjárták lélekútjukat. A lélek hazatalálása ez, az otthonra lelés, megérkezés a szeretetbe. Mindannyiunk útját írja le ez a mese. Mindannyiunk célja, hogy saját magunk megismerése után, legyőzve démonainkat, magunkra találva, önmagunkban Istent megtalálva szeretetre, békére leljünk. Ezt az utat járom én is. Talán ezért simogatja a lelkemet ez a mese, hiszen rólam is szól.

Bagdán Valéria: Tündér Ilona és Árgyélus királyfi sorsa a csillagos égen - elemzés

*   *   *

Tündér Ilona és Árgyilus királyfi találkozása, részletek 

Than Mór festménye a Pesti Vigadóban, al secco

Tündér Ilona vára a mai Székelyföld térképen, Kovásznától ÉK-re Hankófürdő felett

Pajzán tündérek a Tavaszi Hadjárat díszszemléjén

*   *   *