MAROS, OLT �S TARK� T�ND�REK

Szerkeszt�: �va Ilona E.L. di Reirossi

Csik megy�ben, Bal�nb�nya f�l�tt, magas szikl�s hegy mered az �g fel�: Tark� ennek a neve. Egy Tark� nev� t�nd�rasszonyr�l kapta a nev�t ez a hegy, mert ennek a tetej�n volt egy aranypalota, abban lakott a sz�ps�ges sz�p Tark� nev� t�nd�r. Gy�ny�r� k�t l�nya volt ennek a Tark�nek: Maros a neve az egyiknek, Olt a neve a m�siknak. De Tark� m�gsem volt boldog: reggelt�l estig ott �lt nagy b�san a palota ablak�ban, n�zett, n�zett messze-messze kelet fel�, folyt a k�nny sz�p szem�b�l, sz�llt a s�hajt�s az ajak�r�l. Mindene volt, aranya, ez�stje, gy�m�ntja, m�gsem volt boldog. Nem volt igazi �r�me a le�nyaiban, mert azok sz�ntelen civakodtak egym�ssal. Marost, aki csendesebb term�szet� volt, igen b�ntotta, hogy Olt, a kisebbik, aki heves v�r�, lobban� term�szet volt, mindenben k�l�nbnek v�lte mag�t a n�nj�n�l. Nagy volt emiatt Tark� sz�v�nek a szomor�s�ga, de m�g nagyobb volt a szomor�s�ga amiatt, hogy az ur�t, aki hatalmas nagy �r volt a t�nd�rek k�z�tt, olyan hatalmas nagy �r, hogy a kir�llyal egyenl�nek tartotta mag�t, a kir�ly sz�m�zte az orsz�g�b�l, mert egyszer fel is l�zadt ellene.

Azt mondta a t�nd�rek kir�lya:

- Azzal b�ntetlek meg, hogy soha t�bbet ne l�sd a feles�gedet. Kellett az �n orsz�gom, h�t legyen a te orsz�god a tenger. A feles�ged azonban itt marad. Itt maradnak a gyermekeid is. Soha t�bb� nem fogod l�tni �ket.

A Fekete-tenger mellett h�z�dott meg Tark�nek az ura, onn�t s�hajtozott a feles�ge s a gyermekei ut�n, akik m�g eg�szen kicsinyek voltak, amikor sz�m�zte �t a kir�ly. Olyan kicsike volt mind a k�t gyermek, hogy m�r eg�szen meg is feledkeztek az apjukr�l. Nem tudt�k elgondolni, mi b�ntja �desanyjuk sz�v�t.

Egyszer azt�n Maros megk�rdezte �desanyj�t:

- Mondjad, �desany�m, mi�rt vagy oly szomor�? Mi�rt, hogy s�r�s, s�hajtoz�s �jjeled-nappalod?

- Hogy mi�rt s�rok, s�hajtozok sz�ntelen? S�rok, s�hajtozok, mert ti nem szeretitek egym�st �gy, amint testv�rekhez illen�k. �s s�rok, s�hajtozok, mert �desap�tokat sz�m�zte a kir�ly, nem fogom l�tni soha t�bbet, s nem l�tj�tok ti sem.

- Hol van az �desap�nk? - k�rdezt�k egyszerre a le�nyok.

- �, jaj - s�hajtott Tark� -, a ti �desap�tok messze-messze a Fekete-tenger mellett. Ott van az � orsz�ga. Sem � nem j�het vissza onn�t t�bbet, sem nekem nem szabad odamennem.

- S minek�nk sem szabad? - k�rdezt�k a le�nyok.

- Hogyne volna szabad! Ha igazi testv�rekk�nt egyet�rten�tek, egyes�lt er�vel elmehetn�tek. Foly�v�zz� v�ltoztatn�lak titeket. Egyes�lt er�vel �tt�rn�tek a hegyeken, szikl�kon, erd�k�n, de mehetn�tek vir�gos r�teken is egy kis ker�l�vel, s ha itt-ott szikl�ra, hegyre tal�ln�tok, �tt�rn�tek rajtuk, ha szavamat megfogadn�tok. Nos, akarj�tok-e, hogy foly�v�zz� v�ltoztassalak?

- Akarjuk, akarjuk, hogyne akarn�nk! - ki�ltott�k a le�nyok lelkesen.

- H�t akkor csak v�rjatok, mindj�rt hozom az aranyvessz�met, azzal csak megsuhintalak, s foly�v�zz� v�ltoztok abban a pillanatban.

Azalatt, am�g Tark� az arany vessz��rt ment, viretlen-v�ratlan a lobban� v�r� Olt azt mondja Marosnak:

- Mit gondolsz, Maros, kinek a nev�vel utazunk?

- Kinek a nev�vel? - csod�lkozott Maros. - H�t ki az id�sebb k�zt�nk? Term�szetes, hogy az �n nevemmel utazunk.

- Oh� - mondta Olt -, hiszen igaz, hogy te vagy az id�sebb, de �n vagyok �m a ser�nyebb. Vil�gos, hogy �n j�rn�k minden�tt el�l, �n t�rn�m az utat, te meg sz�pen lassan csak folydog�ln�l ut�nam. Hi�ba vagy az id�sebb, nem utazom a neveddel!

- Hi�ba vagy ser�nyebb, �n sem a ti�ddel!

- Bizony, ha nem, k�l�n-k�l�n utazunk. T�r�d�m is �n hegyekkel, szikl�kkal, egyenest nekiv�gok, kereszt�lt�rtetek rajtuk, s megmutatom, hogy hamarabb l�tom az �desap�mat, mint te!

- H�t csak rajta - mondta Maros -, �n sz�pen, csendesen a ker�l� utakon j�rok, �gy, amint az �desany�m parancsolta.

Abban a pillanatban l�pett be Tark� az aranyvessz�vel. Hosszan, sok�ig �lelte-cs�kolta a le�nyokat, azt�n r�juk suhintott az aranyvessz�vel. Egyszeribe kis patakocsk�v� v�ltoztak mindketten, �s elindultak, de nem egy�tt, hanem ketten k�tfel�.

- H�t nem egy�tt indultok? - jajdult fel k�ts�gbeesetten Tark�. - �, jaj nekem, de jaj nektek is, ha vissza nem fordultok. Vissza, vissza, forduljatok vissza!

De sem Maros, sem Olt nem hallotta, vagy nem akarta hallani az anyja szav�t. Olt sebesen szaladt el�re, lassan, csendesen, de m�sfel� haladt Maros, s ahogy tov�bbhaladtak, mind a ketten n�ttek, n�vekedtek, foly�kk� dagadtak. Hej, ha l�tt�tok volna, hogy rontott, v�gtatott el�re Olt! Hogy t�rt-z�zott mindent, amit �tj�ban tal�lt, sodorta maga el�tt a f�kat, a szikl�kat! De amikor a verestoronyi szorosig �rt, �gy elf�radt, �gy kimer�lt, hogy alig-alig folydog�lt el�bbre. Meg-meg�llott, azt�n tov�bbv�nszorgott, majd ism�t meg�llott, �s s�rt keservesen:

- �, jaj nekem, �, jaj nekem! Mi�rt nem hallgattam az �desany�m szav�ra! Itt kell elpusztuljak egyed�l, nyomorultan, elhagyottan.

H�t, hallgassatok ide, amint �gy s�rt, kesergett mag�ban, egyszerre csak nagy z�g�st-b�g�st, harsog�st hall, s �m, l�tja, mint k�zeledik fel� lassan, m�lt�s�gosan egy nagy-nagy foly�. S fel�je csend�l Marosnak a szel�d, h�v� hangja:

- Jer, Olt, jer! Engem mag�ba fogadott a Duna, elvisz az �desap�mhoz. Jer, �, jer, elvisz t�ged is.

Hej, de meg�r�lt Olt! Elfeledte a f�radts�g�t, odaszaladt a Duna kebl�re, s bezzeg most nem haragudott Marosra, �lelte-cs�kolta. Egym�st �t�lelve l�tt�k meg �desapjukat, aki ott �llt nagy b�san a Fekete-tenger partj�n, �ppen azon a helyen, ahol a Duna a tengerbe szakad.

- Ap�m, �desap�m! N�zz re�nk, itt vannak a le�nyaid, Maros �s Olt!

De enn�l t�bbet nem is sz�lhattak, elmer�ltek a tengerbe, s elt�ntek benne nyomtalanul.

*   *   *

Maros �s Olt legend�ja

*   *   *

K�v�ry L�szl�: Tark� 

Sz�z t�rt�nelmi rege, r�szlet

Csik �s Gyergy� k�zt �szakkeletre
Egy vadon hegyl�ncz vonul kereszt�l:
Felette tar k�szirtormok �llnak,
Innen n�z le a Tark� keletr�l.

Mint a templom orgon�ja n�lk�l
�kveszitett, s szinte puszta volna,
Ugy a Tark� szirt-homloka n�lk�l
Gyergy�, a sz�p kerek hegyi r�na.

Sz�p t�j�k ez, hajdan a t�nd�rek
Orsz�g�nak volt kedvelt vid�ke,
Ott a szirten f�nylett Tark� v�ra,
F�lvil�gig l�tsz�k f�nyess�ge.

Ott �lt Tark�, a t�nd�r-kir�lyn�,
�s sziv�ben �rze l�ngszerelmet:
A Feketetenger, h� jegyese,
Minden �jjel sz�p v�r�ba termett.

F�ld alatt j�tt, titkos volt az �tja,
Titkon d�lt �l�re angyal�nak;
De megsejt� a Szentanna tava,
S fenhangon kimond� a vil�gnak.

Tark�, a kis j� t�nd�r kir�lyn�,
Hosszu k�nynyel virrasztott v�r�ban,
Arcza halv�ny l�n b�s sz�gyen�t�l,
S majd hogy meg nem halt gyal�zat�ban.

�szrevette b�j�t h�n szerette,
�s igy sz�la felhev�lt kebellel:
Hagy f�l, sz�pem, gy�szos b�natiddal,
Hagyj f�l, kedves, a hosszu keservvel.

Megn�v�k m�r, �n�ll�su lettem,
Sz�nd�komnak m�s nem �ll �tj�ba:
Esk�dj�nk meg, legy�nk n� s f�rj ketten,
K�rj�nk �ld�st sz�v�nk hajlam�ra.

�rtted �gtem, �rtted olvadoztam,
Felserd�lve ifju sz�p koromra;
Mindig forr� szivvel v�gyakoztam
Angyal-arczu t�nd�r birtokodra.

Tark� ifja meleg vallom�s�t
L�ngol� sz�v- s �rz�ssel fogadta;
Nem titkolta keble v�gy�d�s�t,
S igen szav�t nagy �r�mmel adta.

Nagy menyegz�t tart�nak, szerelmi
N�szfrigy�kre f�nyes sz�rt-lakukban
A vil�gnak minden fejedelmi
H�zn�pest�l megjelentek ottan.

Mily sz�p volt a v�leg�ny s ar�ja,
Emberajk nem tudn� elbesz�lni.
�lt�zetj�k ragyog� pomp�ja
K�pes vala mindent elb�v�lni.

Vigan �ltek, vigan mulatoztak,
Sokszor adtak f�nyes lakom�kot,
�s ha gyakran j� kedvre fakadtak,
Megvend�gl�k az eg�sz vil�got.

Sz�zadon �t �ltek boldogs�gban,
H�n szeretve egym�st mindv�giglen;
T�nd�r Tark� boldog szirt v�r�ban
Csak a b�nat volt m�g ismeretlen.

---

�j tan�csa l�n az �r�k l�nynek,
Hogy v�gezne a f�ldg�mb �gy�ben.
Z�rzavarba d�nt� a vil�got,
Hogy mindennek m�s alakja l�gyen.

Tark�t hagy� itt a b�rczi t�jon,
A kies Csik s Gyergy� k�zepette;
�mde f�rj�t t�vol f�ldhat�ron,
A Pontushoz eltelepitette.

Alig �rt el a Feketetenger
Istenekt�l megjelelt hely�re,
A sz�p Tark�t k�t iker gyermekkel
�ld� meg a szerelem nemt�je.

Sz�pen serd�lt a k�t sz�ke gyermek,
A t�nd�rn� lelki �r�m�re;
De f�rje�rt �lt�k a keservek,
Sok k�ny sz�llt az �zvegy b�s szem�re.

Serd�lv�n a gyerkek, az any�nak
N�ma k�ny�t olykor �szrevett�k;
K�rdezgett�k ok�t b�nat�nak,
Mignem azt elv�gre �t�rtett�k.

Mind k�t ifjat v�gy kezd� gy�t�rni,
Hogy atyjoknak lak�t f�lkeress�k;
B�r a f�ldnek kebl�n kell �tt�rni,
S �tjok hosszu, mint a v�gtelens�g.

Tark� �ket nagy felt�tel�kben,
Nem g�tl� b�r b�san v�lt meg t�l�k,
Gondol�, hogy van er� sziv�kben,
S ha elmennek, j� hirt hall fel�l�k.

F�jdalom k�zt v�ltak el egym�st�l,
Mint any�t�l j� fiak szok�nak.
Arczuk �zott a k�nyhullat�st�l,
De rem�nyben boldogok val�nak.

Az  O l t, ifju gondatlan hev�ben
T�rni kezde v�lgy�n b�rczen �t;
M a r o s  pedig ker�lve, sik t�ren,
V�lte sokkal biztosabbnak �tj�t.

L�tv�n anyjuk, kedves k�t fi�nak,
Cz�lja m�r is kett�s �tra v�lik,
Egyes�l�s! ki�lta ut�nok;
Sz�tszakadva nem �ltek sok�ig.

Hasztalan volt a sz�l�nek gondja,
Az  O l t  hetyke hangon felsikoltott:
Gyors vagyok �n, b�ty�m lass�, lomha,
� k�vessen, �n t�r�m az �tat.

Az any�nak nem volt m�r mit tegyen,
B�v�s var�zs vessz�j�vel sujta:
K�t foly� lett az iker gyermekb�l,
Igy indultak el a hosszu �tra.

A sz�p Tark� b�s el��rzettel,
N�ze-n�ze hosszason ut�nok,
Mig a gyerkek vas-felt�tel�kkel,
K�t vonalban �tnak indul�nak.

---

Nem csal� meg Tark�t rosz sejt�se:
A Marosnak kezd gyeng�lni �rja.
Mignem v�gre b�r nagy volt k�zd�se,
R�akadt a bujdos� Tisz�ra.

Vigy el engem, sz�g foly�, aty�mhoz,
L�tom arra tartasz habjaiddal;
F�rads�god, hidd el, meg nem b�nod,
D�s aty�m el�raszt jutalommal.

Elviszlek j� ifju a Dun�ig,
De le kell itt mondanod nevedr�l...
A Maros k�zd �s haboz sok�ig,
V�gre enged, mert fogy erej�b�l.

Igy �r�nek ketten a Dun�ig...
A Duna m�r �let�t kiv�nta;
Mit volt tenni engedett rem�nlve,
Hogy t�n atyja kebl�n lesz jutalma.

Ez alatt az Olt rohanva t�nt el,
Gyors fut�ssal egy sz�p r�nas�gon;
�mde �rj�s-nagy hegy l�nczokat lel,
S �tja megt�rt a v�gs� hat�ron.

�veken �t k�szk�d�tt sz�ntelen,
Nem tal�lva m�g seg�lyt se ottan;
�rez�, hogy �tja t�rhetetlen,
M�gsem lankad � az akaratban.

V�gre Verestoronynak t�j�k�n
�tat ronta nagy viaskod�ssal;
�s rohant, de �sszez�zott teste
Elgyeng�lt sok bukd�csol�ssal.

V�nszorogva ment a r�nas�gon,
S hal�t h�rg�st hallv�n a k�zelben
R�ismer ott bujdos� b�tyj�ra
V�ghangj�ban, hal�lh�rg�s�ben.

� maga is a roppant foly�nak
�rja k�zt lel� fel v�gny�galm�t;
Nem hiv�nek az anyai sz�nak;
Nem hiv�nek, s ugy vev�k jutalm�t.

---

J� nemzetek, ti kik elvesz�tek,
�ld�s sz�lljon s�rotok �j�re!
J� nemzetek, akik m�g leheltek,
Gondoljatok e gy�szos reg�re.

"E reg�t legel�bb M�ricz K�roly k�z�lte a Nemzeti T�rsalkod�ban. (1837. II. 365. l.) Versbeni alakj�t D�zsa D�nielt�l nyerte (Erd. Ritkas�gai 32 l.) M�g csak azon megjegyz�sem van, hogy az Olt �s Maros Tark�r�li eredet�ben f�ldir�ink nincsenek m�g tiszt�ban (L. Erd. Statistik�ja Lenk ut�n 30.-31. l.) Hon �s K�lf�ld 1848. 33 sz."

Megjegyz�s: Vajon Maros �s Olt t�nd�rle�nyok vagy t�nd�rfik voltak? A n�phagyom�ny szerint le�nyok, �m a XIX. sz�zadi versben fi�kk�nt vannak jegyezve. Maros, Mares, Maris... a term�szete n�ies, kedves, b�jos, v�nuszi. Olt szilaj, vad, temperamentumos, amolyan "marsikus", f�rfias term�szettel b�r. Ja, �s olt, beolt, ahogyan a fi�k szokt�k a le�nyokat :) /a Szerkeszt� 

*   *   *

Tark� t�nd�r v�ra Orb�n Bal�zs rajz�n, 1863.

Tark� t�nd�r v�ra a mai Sz�kelyf�ld t�rk�pen

*   *   *

T�nd�rk�pz�, k�z�pen �va Ilona / Evvalena di Reirossi

*   *   *