A HÁROM TÜNDÉR

Szerkesztő: Éva Ilona /Evvalena di Reirossi

Hajdanában, réges-régen, három tündér lakott Hunyadnak földjén: Déva, Kalán és Arany.

Szép volt mind a három, olyan szép, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem. Ez a három tündér sokáig együtt lakott egy kis házacskában, de egyszer, mi történt, mi nem, versengeni kezdettek a szépségükkel meg a hatalmukkal. Ugy lesz, hogy beléjük szállott a gonosz szellem, ez rontotta meg a békességet.

Mondta Déva:
- Többet nem lakunk együtt. Építsen mindenki magának, lakjék a maga házában.
- Jól van, építsen, mondotta Kalán. Majd meglátjuk, melyik tud többet.
- No, azt én is szeretném látni - szólt Arany büszkén.

Déva volt köztük a legszelídebb. Azt mondta, a dévai hegyre mutatván:
- Én ennek a tetejére építek várat. Kőből építem, s ha Isten megsegít, három nap mulva áll az én váram.
- No, ha te kőből, én meg vasból építek, mondta Kalán s nem kell arra nekem három nap, elég lesz kettő is.
- Két nap!? - kacagott Arany. Reggel megkezdem s estére be is végzem. Színaranyból építem.
- Ha Isten segít. - mondotta Déva.
- Akár segít, akár nem, estére áll az én aranyváram! - mondotta Arany.

Azzal a három tündér három felé ment, s hajnalhasadtakor munkának látott. És épültek a várak három hegy tetején, gyorsan mint a tünemény. Estére kelve már ragyogott, tündökölt Arany vára, Maros vize partján.

Másnap estére felépült Kalán vára is: csupa vas volt, aljától a födeléig. Déva vára is felépült, de csak harmadnap estére.

Hát Isten megengedte, hogy a kevély tündérek felépítsék a várakat, de csak azért, hogy keményen megbüntethesse. Amint Déva is felépítette az ő várát, szörnyű nagy fergeteg, földindulás, égszakadás kerekedett, ég, föld elfeketedett s Kalán és Arany vára összeomlott.

De Déva vára állott erősen, sem égszakadás, sem földindulás nem ingatta meg.

*   *   *

Kőváry László: A három tündér

/ Száz történelmi rege /

Ismeritek a tünde tájt, 
Nyilt völgyivel a szép határt, 
A harcztól szentelt téreket, 
Az égre nyúló bérczeket? 

Ott, hol a szög Maros foly el, 
Tündérek földe volt a hely. 
Ők alkoták a bérczeket, 
Ők rendezék e völgyeket. 

Illették a kőszirtokat, 
Keblökből hűs csermely fakadt. 
Virággal önték el a tért, 
S a táj egy édennel felért. 

Hunyad regényes bérczein 
Három tündér-leány lakott, 
Szebb három angyalt még e föld 
Teremtője nem alkotott. 

Három hegylánczot laktak ők, 
Tündéreiknek sergivel, 
Mind három a legbájosabb 

Egyik Dévának bérczein 
Emelte fel fénysátorát, 
Vidékeket foglalta el. 
A második lakásául 
Birá a szép Boldogfalvát. 

A harmadik a szög Maros 
Jobbján laká a bérczi tájt. 
Mind három szép tündérleány 
Gyönyört csak egymásban talált. 

Együtt valának szüntelen, 
Zenék és vig tréfák között, 
Körükből bánat, gyötrelem 
És minden gond kiköltözött. 

Amint szeszélyök készteté, 
Rontanak, újitottanak; 
Az ég mindig segélyezé, 
Ha valamihez fogtanak. 

Boldogfalvának szelleme 
Egykor ekképen szól vala: 
Épitsünk szép emlékeket, 
El nem veszendőket soha. 

Én hogyha istenem segít, 
Ma alkonyig állittatok 
Egy oly fürdőt, minőt soha 
E földtekén nem láttatok. 

És én - a bájos dévai 
Hegyek tündére folytatá - 
Páratlan várt épittetek, 
Ha isten is segit reá. 

Ha segit az isten, ha nem, 
Igy végezé a harmadik, 
A legszebb várt épittetem 
Szikláimra ma alkonyig. 

Igy szólva gyorsan szétoszolt 
A három szép tündér-leány: 
Két vár s egy fürdő tündökölt 
Az elbeszélt nap alkonyán. 

Szép volt Kalánnak fürdője, 
S Dévának vára fényben állt; 
De mégis egy sem érte fel 
A bájoló Aranyi várt. 

Mindenki elbámult azon 
Midőn reá esett szeme, 
Magát a két tündérleányt 
Bájolta a vár kelleme. 

Segélyül istent hittatok, 
Szólott az új vár asszonya, 
Nekem az ég segélyire 
Szükségem semmi sem vala. 

De várom fényes és erős, 
Évezredek korán túl él, 
És becsben is több értékü 
Kettőtök épitményinél. 

Eljött az éj, utána a 
Bérczen kiszállt a napsugár; 
De a Maros jobb partjain 
Nem fénylik az Aranyi vár. 

Szétszórta azt egy bősz vihar, 
Hogy kő alig maradt köven: 
Magát a szép tündér-leányt 
Széttépte a duló elem. 

A várnak helye most is áll. 
Multjáról a nép ajka szól: 
Ki gúnyolódva megveti 
Az ég hatalmát, meglakol. 

Miket e rege tündérek által épittet, ugy látszik római müvek. A Dévai vár maig fennáll. Mig a forradalomban fel nem vetődött, benne várőrség lakott. A Kaláni fürdő egy szikladombba bevésett meleg fürdő; nevezetes hagyománya a régi kornak. Az Aranyi várnak ma csak alapja látszik, legyalulta az idő. 

*   *   *

Déva (románul Deva, németül Diemrich): város a mai Romániában Hunyad megyében. 1920-ig Hunyad vármegye, ma Hunyad megye székhelye. Neve az ősi magyar Gyeu személynévből származik, de más magyarázat szerint szláv eredetű. A szláv deva lányt jelent. Ez az elnevezés régen olyan várakra vonatkozott, melyeket lányok befalazásával próbáltak bevehetetlenné tenni.

A 371 m magas várhegyen már a dákok és a rómaiak idejében is vár állt, melyet a tatárjárás után IV. Béla építtetett újjá, 1264-től említik.

Déva vára 1864-ben

Déva vára az 1950-es években

Tündérképző napjainkban

*   *   *